Ahogy az várható volt, komoly módosításon esik át a hat hete benyújtott választási eljárási törvénytervezet. Nem regisztrálhatunk levélben, de a fogyatékkal élők otthonukban is feliratkozhatnak. Nem szűnik meg a boríték, de nem is lesz kötelező. Nehezítheti a pártok dolgát, hogy több szavazókörbe több delegáltat küldhetnek. A helyesírási hibák javítása és az átnevezési hullám újabb epizódja mellett valós problémákra is megoldással szolgál a ma benyújtott eljárásitörvény-módosító csomag.

Az utolsó pillanatban, a mai alkotmányügyi bizottsági ülés előtt egy órával küldték el a kormánypártok a többi frakciónak a választási eljárási törvényt módosító 227 pontos csomagot. Az eljárás módját nem, a módosítók tartalmát azonban értékeljük.

Regisztráció

A tegnap elfogadott alaptörvény-módosítással összhangban a magyarországi lakhellyel rendelkező választóknak nem lesz lehetőségük levélben regisztrálni, a külhoni magyaroknak viszont igen. Ésszerű magyarázatot továbbra sem hallottunk erre a megkülönböztetésre: aligha megbízhatóbb minden egyes állam postája a magyarnál.

Ügyfélkapun határon innen és túl lehetséges lesz a feliratkozás, akinek viszont nincs ilyen hozzáférése, az továbbra is csak személyes ügyintézéssel tudja ezt megszerezni.

Úgy áll, ügyfélkapu-hozzáférés híján, határon innen továbbra is csak személyesen lehet majd regisztrálni, a fogyatékkal élők számára viszont bekerült a javaslatba egy könnyítés:

„A magyarországi lakcímmel rendelkező, de mozgásában egészségi állapota vagy fogyatékossága, illetve fogvatartása miatt gátolt választópolgár a magyarországi tartózkodásának helye szerinti jegyzőtől kérheti, hogy a magyarországi tartózkodásának helyén keresse fel, és így biztosítsa a névjegyzékbevétel iránti kérelme személyes benyújtásának lehetőségét.”

Az indokolás szerint a cél az, hogy „azok a választópolgárok is élni tudjanak a feliratkozás lehetőségével, akik egészségi állapotuk vagy fogyatékosságuk miatt, vagy azért, mert fogvatartottként korlátozott a mozgásuk, nem tudnak megjelenni a jegyzőnél.” A választási eljárás – ezen a fórumon is komoly vitát kiváltó (lásd itt és itt) – legdiszkriminatívabb elemét tehát jelen állás szerint eltávolítják, igaz, távolról sem a legkorszerűbb módon, ráadásul komoly terhet róva a jegyzőkre.

Sőt, egy másik betoldás szerint minden választópolgárt fel kell majd keresnie a jegyzőnek a választást megelőző év utolsó négy hónapja során:

„A jegyző a 85. § (1) bekezdése szerinti választást megelőző évben szeptember 1. napja és december 31. napja közötti időszakban az illetékességi területén lakcímmel rendelkező választópolgárokat lakcímükön felkeresi, és tájékoztatja őket választójoguk gyakorlásának feltételeiről és névjegyzékbe vételük módjáról.”

Ha ez személyes felkeresést jelent, nem pedig levélben való tájékoztatást, az egy nagyobb településen teljesíthetetlen feladat elé állíthatja a jegyzőt.

A Nemzeti Választási Bizottság

A törvényjavaslat 20. § a következők szerint módosul (aláhúzással jelölve az új bekezdés):

„(1) A Nemzeti Választási Bizottság hét tagját és három póttagját a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés az előző Nemzeti Választási Bizottság választott tagjai megbízatásának lejártát megelőző kilencven napon belül választja kilenc évre.

(2) A Nemzeti Választási Bizottság tagjának és póttagjának megválasztásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

(3) Ha az első szavazás eredménytelen, második szavazást kell tartani. Ha a második szavazás is eredménytelen, a Nemzeti Választási Bizottság tagjainak és póttagjainak megválasztásához a jelen lévő országgyűlési képviselők több mint felének szavazata szükséges. A második és további szavazásra a köztársasági elnök új jelölteket javasolhat.”

A kilencéves mandátum továbbra is indokolatlanul hosszan tartja pozícióban a 2013-ban megválasztásra kerülő tagokat, a betoldás viszont minimálisra csökkenti annak veszélyét, hogy a mandátum lejárta után kudarcba fulladjon az új grémium megválasztása. Kisebb eltéréssel oly módon választják majd az NVB tagjait, ahogy korábban a köztársasági elnököt: harmadik körben elegendő lesz az egyszerű többség.

A módosító arra is kitér, hogy nem jövő tavasszal, hanem 2013 szeptemberében választják majd meg az új NVB-t, ami bebiztosítja, hogy nem csak a 2014-es, hanem a 2018-as és a 2022-es országgyűlési választásokat is a jövőre megválasztott bizottság bonyolítja le (amennyiben egy esetleges előrehozott választás nem borítja fel a napirendet).

Változik az NVB választott tagjainak tiszteletdíja is: a közszolgálati tisztviselői illetményalapnak nem az eredetileg tervezett nyolcszorosát, hanem tízszeresét kapják majd, az elnök esetében pedig ugyanezt az alapot nem 13-mal, hanem 15-tel szorozhatják fel. A Nemzeti Választási Iroda elnöke államtitkári illetményre és juttatásokra jogosult (az eredeti tervek szerint annak másfélszerese járt volna).

A 65 oldalas módosító csomag jelentős részben egyébként azért ilyen terjedelmes, mert az Országos Választási Irodát mégsem Nemzeti Választási Központra,  hanem Nemzeti Választási Irodára keresztelik át, márpedig ezt minden egyes említéskor javítani kellett a törvény szövegében.

Több pártdelegált, több szavazókör

Talányos, hogy mi célt szolgál a pártdelegáltak számának felemelése:

„A szavazatszámláló bizottságba, valamint az egy szavazókörrel rendelkező településen a helyi választási bizottságba a választókerületben jelöltet, illetve listát állító jelölő szervezetek, valamint a független jelöltek két-két tagot bízhatnak meg.”

Mivel a „két-két tagot” előtt nem szerepel, hogy „legfeljebb”, szó szerint értelmezve a leírtakat, nincs mód arra, hogy egy párt egy szavazatszámláló bizottságba csak egy embert delegáljon: vagy kettőt vagy egyet sem. Elképzelhető, hogy csak figyelmetlenségről van szó, de ha hozzávesszük, hogy az eredetileg 1000-2000 főre tervezett szavazókörök végül csak 600-1500 szavazót fogadhatnak majd (ami értelemszerűen a szavazókörök számának növekedését vonja maga után), felmerül a gyanú, hogy a törvényalkotó a kisebb politikai erők mozgásterét igyekszik beszűkíteni: ha szó szerint vesszük a leírtakat, tízezer szavazókört húszezer delegálttal tudnak csak lefedni. A zárószavazásig van mód a szöveg pontosítására.

Személyes adatok kiadása kampánycélra

Régi probléma a személyes adatok kiadása kampánycélra (erről Félúton a választási reform című tanulmányunk 27. oldalán olvashat részletesen). Korábban az volt a probléma, hogy a választópolgárok nem tudták letiltani, hogy kiadják a pártoknak az adataikat. Az idén szeptemberben benyújtott törvényjavaslat átesett a ló másik oldalára: csak akkor biztosította volna a pártoknak az adatokat, ha a választópolgár ehhez külön hozzájárult. A friss módosítás, úgy tűnik, megtalálta a középutat: az alaphelyzet, hogy a pártok hozzájuthatnak az adatokhoz, de a választópolgárok letilthatják azt:

„A törvényjavaslat 94. §-a a következők szerint módosul:

(1) A központi névjegyzékbe felvételét kérő választópolgár, illetve a központi névjegyzékben már szereplő választópolgár kérheti (…)

c) személyes adatai kiadása megtiltásának”

„A törvényjavaslat 98. §-a (…)helyébe a következő rendelkezés lép:

(1) A választópolgár jogosult megtiltani, hogy a választási szervek a róla nyilvántartott adatokat kiadják.

(2) A kérelemben a választópolgár a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerinti, az adatainak szolgáltatását korlátozó vagy tiltó nyilatkozatot is tehet.”

Aktivisták bejelentése

Az eljárásitörvény-javaslat egyik legnagyobb port kavart passzusa is eltűnik:

„A törvényjavaslat 124. § (4) bekezdése elmarad:

[(4) Az ajánlóív iránti igényben be kell jelenteni azon személyek nevét és lakcímét, akik az ajánlások gyűjtésében részt vesznek.]”

Az aktivistákat tehát nem kell bejelenteni, a pártoknak így nem kell attól tartaniuk, hogy emiatt nem találnak majd kellő számú vállalkozó szelleműt, aki hajlandó nekik ajánlást gyűjteni. Az ajánlóíven ugyanakkor továbbra is szerepeltetni kell majd „az ajánlást gyűjtő személy (…) nevét és aláírását”, a lakcímét viszont nem.

Boríték

„A törvényjavaslat 169. § (1) bekezdése a következők szerint módosul (aláhúzással jelölve a változás):

(1) A választópolgár a szavazólapot borítékba helyezheti és az urnába dobja.”

A kötelező borítékhasználat feleslegesen nehézkessé tette a szavazatszámlálást, miközben a szavazás titkosságát nem az biztosítja, hogy lezárt borítékba helyezik a szavazólapot – amit aztán felbontanak. Mégis, sok választó számára megnyugtatóan hat a tény, hogy lezárhatja szavazatát, ezért a boríték megszüntetése a választás tisztaságába vetett bizalmat is sokakban megingathatta volna. A módosító javaslat jó áthidaló megoldással szolgál: a boríték hiánya – az eredeti tervekkel ellentétben – nem érvényteleníti a szavazatot: aki kívánja, borítékba rakhatja szavazólapjait, aki nem, az e nélkül is bedobhatja az urnába.

Bírság

Nem sikerült viszont hatékony megoldást találni az ajánlások adatvédelmi aggályaira. Az ajánlószelvény-gyűjtést felváltó ajánlóív mindenképp jó irányba tett lépés, de továbbra is a pártok fogják a választópolgárok adatait kezelni. Ezúttal bírság bevezetésével próbálja a törvényalkotó ennek elejét venni:

„A törvényjavaslat 128. § (2) bekezdése a következők szerint módosul (aláhúzással jelölve a változás):

(2) A független jelöltként indulni szándékozó választópolgár, illetve a jelöltet állítani szándékozó jelölő szervezet a rendelkezésére bocsátott összes ajánlóívet köteles átadni a választási irodának a jelölt bejelentésére rendelkezésre álló határidőben. E kötelezettség elmulasztása esetén a jelölt nyilvántartásba vételére illetékes választási bizottság hivatalból eljárva bírságot szab ki. A bírság összege minden be nem nyújtott ajánlóív után a kötelező legkisebb munkabér havi összegének fele.”

Ez azonban aligha bír elrettentő erővel. Ahogy a cédulákról, úgy az ívekről is nyomtalanul bemásolhatók az adatok egy Excel-file-ba, a lebukás veszélye továbbra is minimális. Amíg a pártok kezelik a választópolgárok adatait, ez nem fog változni (erről részletesebben lásd 2009-es választási auditunk 21-26. oldalát).

Bélyegző

A törvényjavaslat 180. §-a a következők szerint módosul (aláhúzással jelölve a változás):

„(1) Érvénytelen a szavazólap, amely nincs ellátva vagy nem az arra szolgáló helyen van ellátva a hivatalos bélyegzőlenyomattal.”

Az „arra szolgáló hely” alatt – a törvényjavaslat szövege szerint – a bal-felső sarkot kell érteni. Ez a fajta túlszabályozás bizonyosan kontraproduktív: végeláthatatlan viták várhatók a szavazatszámlálás során, hogy mi számít „bal-felső” saroknak, hány centiméterrel elcsúszott pecsét tekinthető még a sarokban lévőnek, és mi az a közelség, ami már indokolatlanul közel van valamely párt logójához. Éppen ezért a bizottság tagjai között is ádáz harchoz vezethet, hogy ki kezelheti a pecsétet, ami a konstruktív munkát is megbéníthatja. Ráadásul, nem világos a rendelkezés célja: a választó számára aligha hat orientálóan a pecsét helye, legyen az bármelyik párt vagy jelölt közelében.

(Fotó forrása: Népszava)