Bár a választási eljárásról szóló törvényjavaslat alapelvei között szerepel a fogyatékossággal élő választópolgárok joggyakorlásának elősegítése, az elvi támogatás üres frázis marad, amelyet a jogalkotó nem tölt meg tartalommal – állítja VERDES TAMÁS, az ELTE TáTK Szociológiai Doktori Iskola hallgatója, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa.

Továbbra is elvehető a választójog

Ahhoz ugyanis, hogy a fogyatékos állampolgárok politikai jogainak gyakorlását ténylegesen elősegítsék, legalábbis az szükségeltetne, hogy az érintettek választójogának korlátozására ne adjanak lehetőséget. De annak ellenére, hogy az Alaptörvény eltörölte a gondnokság alá helyezett személyek választójogának automatikus és általános korlátozását, ez a hétköznapok szintjén továbbra is fennmaradt. Az Alaptörvény lehetővé teszi ugyanis azt, hogy a polgári bíróságok a gondnoksági perek során elvonják a szavazati jogot. Az átmeneti rendelkezések szerint pedig mindaddig, amíg nem kerül sor a gondnoksági döntések felülvizsgálatára, az érintettek nem szavazhatnak. Röviden: bár az Alaptörvény mérsékelte a jogfosztás mértékét, a legkevésbé sem szüntette azt meg; a magyar választójog jelenleg több mint ötvenezres tömeget rekeszt ki a politikai közösségből.

A választási eljárásról szóló törvény benyújtásakor ezt a jogfosztást az Országgyűlés orvosolhatta volna. Erre minden oka meg is lett volna, ugyanis a közelmúltban nemzetközi jogi dokumentumok sora mondta ki: a gondnokság alá helyezett állampolgárok választójogának korlátozása fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetést jelent akkor is, ha a korlátozás nem általános és automatikus, hanem egyedi döntések eredménye. Az ENSZ illetékes bizottsága a napokban tette egyértelművé, hogy ezzel a szabályozással hazánk megsérti a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt.

Progresszív elemek jó adag cinizmussal

A tervezetben helyet kapott néhány progresszív intézkedés. Ezek közé tartozik az, hogy minden választókerületben legalább egy, illetve az összes nemzetiségi szavazóhelyiséget akadálymentesíteni kell. A fogyatékos személyek a szavazáshoz igényelhetnek Braille-írással írt értesítőt, könnyített formában megírt tájékoztató anyagot, Braille-írással ellátott szavazósablont, illetve akadálymentes szavazóhelyiség-használatot. Az infokommunikációs akadálymentesítés eszköztárának használata önmagában üdvözlendő lehetne, ha ahhoz a választási folyamat minden pontján hozzáférhetnének azok, akiknek erre szükségük van.

Ez azonban nem így lesz. A feliratkozáskor ugyanis sem könnyített formában megírt tájékoztatót, sem Braille-írásos anyagot nem vesznek kézhez az érintettek. Egy értelmi fogyatékos állampolgár csak úgy igényelhet magának könnyített formában megírt tájékoztatót, ha már megértette a nem könnyített formában megírt tájékoztatót, majd személyesen vagy elektronikus úton feliratkozott. Egy vak személy akkor vehet igénybe Braille-írásos szavazósablont, ha elolvasta a nem Braille-írásos tájékoztatót, majd ennek megfelelően túlesett a feliratkozási procedúrán. Egy ilyen rendelkezés törvénybe emeléséhez nem kevés cinizmusra van szükség.

A mozgáskorlátozottak, az idősek és a mozgóurna

Az Alkotmányügyi Bizottság által a Magyarország Alaptörvényének második módosításához készített módosító javaslat a határon belül élőket eltiltaná a levélben történő feliratkozástól. A javaslat elfogadása esetén az Alaptörvény csupán két feliratkozási módot ismer majd el: egyfelől a személyes feliratkozást, másfelől az elektronikus regisztrációt, amelyhez – az ügyfélkapu szerint – az egyszeri személyes megjelenés elengedhetetlen. A javaslat elfogadása lehetetlenné teheti, hogy a fogyatékos vagy idős, de különösen a mozgáskorlátozott, ágyhoz kötött állampolgárok részt vegyenek a szavazási procedúrában. Voltaképpen egyfajta „sportossági-”, „egészségügyi- – meg talán szabadidős, illetve jövedelmi – cenzus bevezetéséről van szó: aki fizikai állapota vagy egyéb körülmény miatt nem képes megtenni a hivatalig tartó utat, buszra szállni, lépcsőt járni stb., az nem tudja bejelenteni választási részvételi szándékát.

A javaslat abszurditására a mozgóurna-igénylés esete világít rá. Az eljárási törvény ugyanis megtartja a mozgóurna intézményét. A jelenleg még hatályos törvényben és a tervezetben olvasható szabályok szerint is mozgóurnát levélben vagy meghatalmazott útján lehet igényelni. Ahhoz azonban, hogy a szavazópolgár mozgóurnát rendeljen, a következő választáson már arra lesz szükség, hogy előtte személyesen feliratkozzon, vagy szintén személyes megjelenéshez kötött elektronikus hozzáféréssel rendelkezzen az ügyfélkapunál. Ha a módosítót elfogadják, akkor a meghatalmazott útján történő mozgóurna-igényléssel a szavazópolgár semmit sem ér majd, a mozgóurnára vonatkozó szabályozás pedig értelmetlenné válik. Hihetetlen, de mozgóurnát e szabályok szerint csak azok kérhetnek, akik el tudnak menni a hivatalig. Erre már a cinizmus sem ad magyarázatot.

A törvénytervezet és az Alaptörvény-módosítás elfogadása azt jelentheti, hogy a fogyatékossággal élő, beteg és idős választópolgárok sokasága számára a feliratkozás nagyon súlyos, sok esetben leküzdhetetlen akadályt hozhat létre választójoguk gyakorlásában.