Adott néhány százezer ember, akiknek valamilyen módon regisztrálnia kell, így aztán további 7-8 millió embernek is kötelezővé tesszük. Továbbra sincs magyarázat rá, hogy miért van erre szükség.

Az előzetes regisztráció ügye az egész nyár slágertémája volt, ennek ellenére a kormányoldal máig nem tudott egyetlen komolyan vehető érvet sem felhozni mellette. A két legfrissebb megszólaló (Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, illetve Rogán Antal frakcióvezető) magyarázatai bár hasonlóak, csak egy dologban következetesek: hiányzik belőlük egy logikai láncszem.

Rogán Antal a Magyar Nemzetnek adott interjújában így fogalmaz: „Amikor 2010-ben az ellenzéki pártok képviselőinek egy jelentős része is megszavazta a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló törvényt, akkor tisztában voltak azzal is, hogy ezt választási szempontból csak az előzetes feliratkozással lehet megvalósítani. Ráadásul 2014-ben megoldódik a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének ügye is. A kisebbségi választásokat szintén csak előzetes feliratkozással lehet lebonyolítani. A feliratkozás megkönnyíti azok helyzetét is, akiknek Magyarországon állandó lakcímük van, de életvitelszerűen külföldön tartózkodnak. Csak London környékén csaknem százezer magyar dolgozik folyamatosan.(…) Korábban lényegesen kevesebben dolgoztak külföldön. A szigorú előírások pedig megnehezítették a szavazást. A világon sok országban létezik regisztráció, például Angliában, az Egyesült Államokban vagy az unión belül Belgiumban, mégsem jelenti ez a demokrácia végét. Az a lényeg, hogy feliratkozni minél hosszabb ideig és minél könnyebben lehessen. Én például annak vagyok a híve, hogy a feliratkozás elektronikus úton is megoldható legyen.”

Hasonlóan érvel Navracsics Tibor is a Heti Válasz Nézőpont rovatában: „A magyarországi nemzetiségek országgyűlési képviseletének megoldása a jövőben szükségessé teszi a magukat nemzetiséginek valló magyar állampolgárok regisztrációját. A kedvezményes honosítás révén választójoghoz jutó, nem Magyarországon élő magyar állampolgárokat is csak választói feliratkozás alapján lehet nyilvántartásba venni. Ráadásul az élet újabb regisztrációs okot hívott elő: azok a magyar állampolgárok, akik munkavállalás vagy tanulás miatt a szavazás napján is külföldön tartózkodnak, csak regisztráció révén tudják jelezni, hogy otthonuktól távol adják le szavazatukat. Ma is létezik tehát választói feliratkozás. A valódi kérdés nem is ez. Sokkal inkább az, hogy a szabályozás során minden kétséget kizáróan sikerül-e érvényesíteni azt az alapvető alkotmányos elvet, mely szerint a regisztráció senkit nem akadályozhat meg önhibáján kívül a választójog gyakorlásában. Hogy ez maradéktalanul így legyen, a választói feliratkozás folyamatának egyszerűnek, érthetőnek, átláthatónak és könnyen elérhetőnek kell lennie.”

Bármennyire is koncentrálunk a bevezető gondolatra (külhoni magyarok, nemzetiségek, külföldön tartózkodók) és a végkövetkeztetésre (szükség van a regisztrációra), sehogy sem találjuk az összefüggést a kettő között. A helyzet ahhoz hasonlít, mintha enyhe torokfájásra és náthára írna fel az orvos széles spektrumú antibiotikumot, plusz még – biztos, ami biztos – hashajtót és járógipszet is. Tény ugyanis, hogy a külhoni magyaroknak regisztrálniuk kell ahhoz, hogy szavazhassanak, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a magyar államnak nincs róluk nyilvántartása. A hazai nemzetiségek ügye már egészen más kategória, de tény, nekik is jelezni kell előre, milyen módon szeretnének szavazni. A külképviseleteken való szavazás felemlegetése már erősen sántít, mivel 2004 óta létező metódusról beszélünk, ami – feliratkozási szempontból legalábbis – hibátlanul működött eddig is (szó sincs tehát arról, hogy „az élet újabb regisztrációs okot hívott [volna] elő”). Összegezve: adott néhány százezer ember, akiknek valamilyen módon regisztrálnia kell, így aztán további 7-8 millió embernek is kötelezővé tesszük. Pedig róluk ott a precíz, rendszeresen frissített, világszínvonalú nyilvántartás. Továbbra is rejtélyes, miért szükséges ezt a drága, felesleges procedúrát ráerőltetni az apparátusra és a választópolgárokra. (Illetve természetesen érthető, de a kiábrándult, apolitikus, ezért kiszámíthatatlan választók urnáktól való távoltartását mégsem lehet egyetlen motivációként megnevezni – már csak azért sem, mert ebben az esetben a regisztráció biztosan alaptörvény-ellenes lenne.)

Örömteli, hogy mindkét politikus hangsúlyozza, hogy egyszerűnek, könnyen elérhetőnek kell lennie a feliratkozásnak, az eddig rendelkezésre álló információk szerint azonban se levélben, se elektronikusan nem lesz rá lehetőség. Csak bízni lehet benne, hogy ha Rogán valóban híve az online feliratkozásnak, végül bekerül a szabályozásba.

Navracsics Tibor igyekszik a regisztráció elméleti háttérrét is megvilágítani: „Az automatikus választói névjegyzék azokban az országokban nem okoz semmi problémát, ahol egyszerű, arányos választási rendszer van, és az egész ország egy választókerületet alkot, azaz nincs jelentősége annak, hogy ki hol adja le a szavazatát. Minél specifikusabb területi szempontból egy választási rendszer, annál fontosabb a szavazat leadásának helye, illetve az ezzel kapcsolatos szabályozás. Területi listás választási rendszernél már megjelenik a probléma, de a kérdés igazán fontossá az egyéni választókerületi rendszereknél válik. Nem véletlen, hogy az előző magyar választási rendszer legtöbbet vitatott pontjai is az igazolással más helyen történő szavazás, illetve a nem Magyarországon tartózkodók szavazásának szabályozási módjai voltak.”

Az okfejtés ügyesen mos össze két teljesen független tényezőt. A választói névjegyzék összeállításának aktív vagy passzív módjának az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy egy választási rendszer használ-e (országos vagy területi) pártlistákat, egyéni választókerületeket. Hogy messzebb ne menjünk, a magyar rendszerben eddig ezek mindegyike megtalálható volt, mégis kiválóan elboldogultunk a választási irodák által automatikusan vezetett névjegyzékekkel. Ez tehát szintén csak álszakmai érv a regisztráció mellett.

A miniszter gondolatmenetéből viszont ha kivesszük ezt a tényezőt, máris létező problémára mutat rá: az igazolással szavazás rendezetlenségére, aminek már valóban van köze ahhoz, hogy egy választási rendszer „területi szempontból” mennyire „specifikus”. Ugyanez érthetőbben: ha az egész ország egyetlen választókerületet alkot, akkor teljesen mindegy, hogy mely településen adjuk le a voksunkat. Ha viszont már egyéni jelöltet is választhatunk, akkor a jogalkotónak az a dolga, hogy megoldja, bárhol is tartózkodunk a szavazás napján, a saját lakóhelyünk szerinti választókerület jelöltjei közül válogathassunk. A rossz hír, hogy ezt a hosszú évek óta tartó torokfájást sem mulasztja el a hashajtó-járógipsz-kombináció – regisztrációval tehát nem kezelhető. A jó hír viszont az, hogy létezik rá orvosság, ráadásul olyan, ami túl van a tesztelési fázison, és régóta vár magyarországi forgalmazására. Elektronikus szavazásnak hívják, amelyet fokozatosan lehetne bevezetni azokban a szavazókörökben, ahol a vendégszavazók adhatják le voksukat. Mások mellett mi is évek óta ajánljuk (2007, 2009, 2010, 2012) a döntéshozók figyelmébe, időszerű lenne beemelni a rendszerbe.

Frissítés (szeptember 6., 10:15) Kubatov Gábor az Inforádiónak adott nyilatkozata szerint „a 2006-os számokból kitűnik, hogy akkor nagyjából 30 ezer olyan ember volt, aki nem szerepelt a magyarországi névjegyzékben, ami tehát pontatlan. A regisztráció mellett szóló másik érv az is, hogy hasonló megítélés alá kerüljön mindenki, nem lehet ugyanis megtenni, hogy a határon túli magyaroknak és a kisebbségeknek fel kell iratkozniuk, a határon belülieknek viszont nem.”

Nem világos, mire gondol a pártigazgató. Soha korábban nem hallottunk 30 ezer emberről, akik ok nélkül lemaradtak volna a névjegyzékről. Ha csak néhány száz ilyen ember lett volna, az is azonnal kiderült volna, nem hogy ha 30 ezer. Nem tudunk másra gondolni, mint üres blöffre.

A másik érv pedig különösen annak fényében fals, hogy a Fidesz szívfájdalom nélkül csak félszavazatot biztosított a külhoni magyaroknak: míg határon innen két szavazatunk lesz (listás és egyéni), addig a határon túl csak egy (listás). Ennél nagyságrendekkel kisebb súlyú megkülönböztetést jelentene, ha a külhoni magyar állampolgároknak – a már említett objektív okokból – regisztrálniuk kellene, míg a magyarországi lakcímmel rendelkezőknek nem.

Frissítés 2, (szeptember 6. 14:30) Lázár János, a miniszterelnökséget vezető államtitkár bejelentette, hogy egyéni képviselői indítványként saját maga fogja benyújtani a választási eljárásról szóló törvényjavaslatot szeptember 17-én. Lázár szerint a feliratkozás bevezetése „erősíti a demokráciát”, mivel a pártok várhatóan a regisztráció időszakában elsősorban a részvételre fognak buzdítani. A regisztrációs időszak körülbelül 2013 szeptemberétől 2014 márciusáig tart majd. A cél az, hogy „minél többen és minél nagyobb felelősséggel adják le a szavazatukat a következő parlamenti választásokon” – számolt be a hvg.hu, amelynek kérdésére az államtitkár hangsúlyozta, hogy előzetes normakontrollt fognak kérni a hatályba lépés előtt az Alkotmánybíróságtól.

Az Echo TV arról is beszámolt, hogy a Miniszterelnökséget vezető államtitkár szerint „az előzetes választási feliratkozás azért szükséges, mert a következő voksoláson már a határon túli kettős állampolgárságot elnyerő magyarok és a hazánkban élő kisebbségek is szavazhatnak.”

Néhány kérdésben még vita van, amit a benyújtásig rendezni fognak. Felmerült például az ajánlószelvény-gyűjtés eltörlése.

Új és/vagy komolyan vehető érvet Lázár János sem mondott. A határon túli magyarokra való hivatkozás hamis (lásd feljebb). Hogy a regisztráció miért „erősíti a demokráciát”, legalábbis magyarázatra szorulna; elképzelhető, hogy az államtitkár a tudatos választók mítoszára gondol, és ha így van, akkor épp ellentétes hatásra számíthatunk: a nem elkötelezett szavazók aktivitásának megnehezítésével egy demokrácia nem erősödik, hanem gyengül.

Tévhit az is, hogy a regisztrációs időszakban semleges, kizárólag feliratkozásra buzdító kampányra számíthatunk. Várhatóan minden fél kemény politikai üzenetekkel igyekszik majd regisztrációra bírni potenciális szavazóit. Ezzel csak azt érjük el, hogy nem rövidebbre, hanem az eddiginél sokszor hosszabbra nyúlik majd a kampányidőszak.

Ha a cél valóban az volna, hogy „minél többen és minél nagyobb felelősséggel adják le a szavazatukat a következő parlamenti választásokon”, akkor fel sem merülne a választók előzetes megrostálása.

Egyetlen új, de annál örömtelibb fejleménye a mai bejelentésnek, hogy elképzelhető az ajánlószelvény-gyűjtésre épülő jelöltállítás eltörlése. Arról nem tudtunk meg többet, hogy milyen alternatív megoldásban gondolkodnak a kormánypártban, de a jelenlegi, sorozatos visszaélésekre lehetőséget biztosító, velejéig korrupt rendszernél csak jobb jöhet.