Szinte egy időben azzal, hogy a múlt modellezését kritizáló írásunk megjelent, Karácsony Gergely legfrissebb blogbejegyzésében közzétett egy saját fejlesztésű, mandátumbecslésre alkalmas Excel-filet. A nem a múltat firtató, hanem a kerülettérkép tendenciózusságát igazolni igyekvő kalkulátor használata kétségkívül felhasználóbarát: mindenki kedvére beírhatja, hogy milyen szavazatarányokra számít, és azonnal láthatja is, hogy az milyen mandátumeloszlást eredményezne az új választási törvény szerint.*

Könnyű lenne fogást találni a tökéletlen szerkezeten, de ettől a mandátumbecslőtől nem kell többet várni, mint ami. Karácsony maga le is szögezi, hogy „csak akkor képes modellezni például az ellenzéki pártok mandátumarányát, ha azok támogatottsága nem növekszik a sokszorosára”, illetve nem veszi figyelembe a jelöltek személyét sem. Fontos még, hogy a külhoni szavazatokat sem tudja kezelni, és új pártokat sem képes bevonni a választási küzdelembe. A kalkulátor mindössze a Fidesz által egyeztetés nélkül keresztülvitt kerületi térkép manipulatív jellegét hivatott bizonyítani. Nézzük, sikerült-e.

A mandátumbecslő viszonylag egyszerű logika mentén működik: a felhasználó által bepötyögött országos adatokat a választókerületek szintjén a 2010-es listás szavazatarányok területi eloszlásával súlyozza, majd a mandátumokat az új választási törvény iránymutatása szerint vállalható precizitással osztja ki. Az eredmények önmagukért beszélnek. Elvonatkoztatva a jelenlegi erőviszonyoktól, ha döntetlenre hozzuk ki a Fidesz-MSZP-meccset (Fidesz: 40, MSZP: 40, Jobbik: 14, LMP: 6), a kormánypárt bizony 58 egyéni mandátumot nyer, míg a szocialisták csak 48-at. Azonos országos támogatottság esetén tehát akár tízzel több mandátum is juthat a Fidesznek. Érdemes megnézni, mekkora támogatottságbéli különbség kell ahhoz, hogy ugyanannyi egyénit nyerjen a két párt. A Jobbik és az LMP szavazatarányát változatlanul hagyva 38,95%-os Fidesz és 41,05%-os MSZP-támogatottság mellett nyernek mindketten 53 mandátumot (ebben a helyzetben már a szocialistáknak eggyel több listás hely jut). Ezek szerint az egyéni kerületek szintjén a térkép több mint két százalékpontos Fidesz-hátrányt tud ledolgozni megalkotóinak (a parlamenti többség és az esetleges koalíciókötések esélyeit a már említett okokból itt nem érdemes vizsgálni).

Felmerülhet persze a gyanú, hogy Karácsony manipulatív szándékkal súlyozta a 2010-es listás eredményekkel a bemeneti értékeket, ezért vettük a fáradságot és feltöltöttük a kalkulátort a 2006-os listás adatokkal, majd lefuttattuk a fenti próbákat.**

Az első esetben (tehát amikor ezt a fiktív helyzetet állítottuk elő: Fidesz: 40, MSZP: 40, Jobbik: 14, LMP: 6) még az előzőeknél is jobban jár a kormánypárt, 60 egyéni győzelmet könyvelhet el 46 MSZP-ssel szemben. Az 53-53-as mandátumegyenlőséghez pedig 3 százalékponttal is elmaradhat riválisával szemben (38,5-41,5-arányban).

Természetesen számtalan próbát lehet végezni, bizonyosan olyanokat is, amelyek kevésbé húznak félre. Ez a néhány példa mindenesetre világosan bizonyítja, amit eddig is tudtunk: jelentős többséggel a Fidesz nem leválthatatlan, de az új választókerületi térkép egy kis különbségű kormánypárti hátrányt még előnnyé tud konvertálni.

A 2010-s adatokkal feltöltött kalkulátor innen, a 2006-os adatokkal feltöltött kalkulátor innen letölthető.

*További módszertani leírás az eredeti szövegben.

**Ezzel persze több gond is van, hiszen a Jobbik még gyenge volt ekkor, az LMP nem létezett, két további kis párt viszont igen. Ellenpróbánk azonban még ezen fogyatékosságok ellenére is teljesíti azt a célt, hogy olyan adatokkal teszteljük a modellt, amikor a szocialisták még erősebbek voltak a Fidesznél. Az LMP-nek így egyszerűen a 2006-os SZDSZ-adatokat adtuk, az MDF eredményeit elhagytuk, a Jobbikhoz pedig a MIÉP-Jobbik adatait számoltuk.