A választók kevés ismerettel bírnak az elfogadás előtt álló új választási rendszerről – derül ki a Political Capital közvélemény-kutatásából. A megkérdezettek több mint fele azt sem tudja, hogy kb. 200 főre csökken az Országgyűlés létszáma, holott a nagy többség épp a „túl sok képviselőt” tartotta az eddigi rendszer legnagyobb problémájának. Csupán a választók negyede van tisztában azzal, hogy a parlamenti mandátumarányok kevésbé felelnek majd meg a szavazati arányoknak, míg a relatív többség (40%) tévesen azt gondolja: az új szisztéma arányosabb lesz. Az átalakítás következményét illetően a választók 43 százaléka véli úgy, hogy az új rendszer a Fidesznek kedvez majd, a kormánypárt szavazóinak közel fele is ezen a véleményen van.

A Political Capital – először a HVG-ben közölt – kutatásának részleteit feldolgozó korábbi bejegyzésünkben a külhoni magyar állampolgárok választójogával kapcsolatos véleményeket vizsgáltuk, most a választási rendszer átalakításához fűződő ellentmondásos választói elvárásokat elemezzük.

Mi a probléma?

Nem meglepő, hogy a magyar választási rendszer tényleges anomáliáit régóta elfedő „kisebbparlamentezés” és a politikusok soha nem látott rossz megítélése eredményeképp a válaszadók ma a rendszer legfőbb problémájának azt látják, hogy túl sok képviselő jut a parlamentbe. A kormányzó pártok bár előszeretettel hivatkoznak a létszámfelezésre, mint társadalmi igényre, a választók szemét majdnem ugyanennyire szúró ajánlószelvény-gyűjtést mégsem sietnek felszámolni, pedig az LMP kivételével az összes parlamenti párt támogatói szerint ez a második legnagyobb probléma.

Bár a választási eljárásba, egyszersmind a demokratikus berendezkedésbe vetett bizalom erősödhetne egy közérthetőbb választási szisztémával, annak átláthatatlansága zavarja a legkevésbé a választókat. Talán éppen azért, mert hat választás után letettek arról, hogy a hírhedten bonyolult mandátumkiosztási mechanizmust megértsék. Egy biztos, az új rendszer ebből a szempontból az eddiginél is bonyolultabbnak ígérkezik.

Az arányosság vajon mi?

A választókerületek létszáma közötti minimális eltérést, illetve a listás szavazatokat hűen tükröző parlamenti erőviszonyokat a politikusok is gyakran keverik, mindkettőre arányosságként hivatkozva. Valószínűleg ennek is betudható, hogy a két fogalom nem válik élesen szét, és mindkét elem hiányát egyformán közepes problémának tartják a választók. Körülbelül ugyanennyire érinti meg őket a magas bejutási küszöb is.

A választási rendszer problémáinak rangsorolása egyébként csak a Jobbik szavazói körében egyezik meg az átlaggal, a többi párt támogatói más sorrendet alakítanának ki (lásd a táblázat kiemeléseit).

A jelenlegi választási rendszer fő problémái pártpreferencia szerint

 (átlagok az 1: egyáltalán nem probléma – 5: nagyon nagy probléma skálán)*

*Kiemelve az összesített sorrendtől eltérő értékek                                                                        

Bár az arányosságot és a kormányzati stabilitást csak egymás kárára lehetséges erősíteni, a válaszadók 29%-a szerint mindkét cél egyformán fontos (közöttük is a szocialista szavazók aránya magas), 38% szerint inkább az arányosságot, 24% szerint viszont inkább a stabilitást kell biztosítani. Az utóbbi jelentőségét minden fórumon kommunikáló kormánypárt saját szavazóinak is csak kisebbségét tudta meggyőzni erről, míg az MSZP hiába próbálta az arányosságot a demokrácia non plus ultrájaként megjeleníteni, inkább a Jobbik és az LMP szavazói tartják ezt kiemelten fontos értéknek.

Mi változik?

A kutatás mérte az átalakuló választási rendszerrel kapcsolatos tájékozottságot is. Mivel a kormányoldal igyekezett elkerülni, hogy a választási rendszerről érdemi vita folyjon a nyilvánosságban, nem meglepő, hogy az állampolgárok jelentős részének téves képzetei vannak a még alakuló új rendszerről.

A válaszadók mintegy háromötöde nem tudja, hogy csak egy forduló lesz a jövőben, illetve, hogy a parlamentben nagyobb arányban lesznek egyéni képviselők, mint listásak. Az ajánlószelvény-rendszer megmaradásával a többség tisztában van, de csak 32% értesült arról, hogy valószínűleg több cédulát kell majd gyűjteni rövidebb idő alatt. 26% szerint változatlanok maradnak a feltételek, 11% szerint pedig teljesen megszűnik a cetlivadászat. Bár a külhoni magyar állampolgárok választójogáról a válaszadók bő kétharmada hallott, csak 32% tudta, hogy nem két, hanem egy szavazatuk lesz, miközben 36% szerint ugyanúgy szavazhatnak majd, mint a magyarországi lakhellyel rendelkezők. (Kövér László módosító javaslata ezt felülírhatja, de az adatfelvétel idején egyértelműnek tűnt, hogy csak listára szavazhatnak a határon túlról.)

Nem meglepő módon a kisebb létszámú parlament ismertsége a legerősebb: 49% tudta, hogy körülbelül kétszáz főre csökken majd a képviselők létszáma, ennél szerényebb mértékű politikustizedelésre 24% számított. A válaszadók ötöde az ötből egyetlen kérdésre sem adott jó választ, 37 százalék válaszolt helyesen legalább három kérdésre, és csak minden huszadik megkérdezett van teljesen tisztában a legfontosabb változásokkal.

Az új választási rendszerben az egyéni képviselet végképp formalitássá válik: eddig átlagosan 45 ezer, a következő választástól már 75 ezer választót kell(ene) képviselnie egy egyéni kerületben megválasztott honatyának. A friss felmérés azonban azt bizonyítja, hogy a választók már most sem adnak sokat az egyéni képviseletre; nem egész 43%-uk állította csak magáról, hogy egyáltalán meg tudná nevezni parlamenti képviselőjét. Igaz, egy 2008-as Medián-felmérés szerint ugyanez az érték még csak 24% volt.

Kinek kedvez?

A Fidesz, az MSZP és a Jobbik támogatóinak egyformán a fele vélekedik úgy, hogy a Fidesz magának kíván kedvezni az új választási rendszerrel. Az LMP-seknek csak bő harmada gondolja így, kiugróan nagy arányban hiszik viszont, hogy máris „más lett a politika”, és az új rendszer egyik politikai erőt sem hozza előnyös helyzetbe. (Bár az LMP esetében a minta alacsony elemszáma miatt megnő a kapott arányok bizonytalansága, ez a párt szimpatizánsainak eltérő véleményét nem kérdőjelezi meg.)

Melyik politikai erőnek kedvez a választási rendszer módosítása?

Módszertan

A kérdőíves adatfelvételeket a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt. készítette 2011. november 10-15. között, 1000 felnőtt megkérdezésével, akik pontosan tükrözik a választókorú lakosság iskolai végzettség, településtípus, nem és életkor szerinti összetételét.