A Fidesz legfrissebb választásireform-javaslata első ránézésre nehezíti ellenfelei dolgát, mivel keményen szigorítja a jelöltállítást, ám valójában jelentősen megkönnyíti az ellenzéki pártok esetleges együttműködését.

Lázár János ma nyilvánosságra került választásireform-koncepciója gyakorlatilag azonos az Áder János által július 9-én bejelentett elképzelésekkel, újdonsággal csak két kiszámítható ponton szolgál.

1. Ahogy várható volt, nem szűnik meg a kompenzációs mechanizmus, csak átalakul. Nem önálló listán, hanem az országos listás voksokkal összekeverve számolják majd el a vesztes egyéni jelöltekre leadott szavazatokat. A Fideszben ezek szerint arra számítanak, hogy számos egyéni kerületben nem nekik áll majd a zászló, és a jelöltjeikre ott leadott szavazatok így nem vesznek el. Ennek természetesen az az ára, hogy vesztes jelöltjeik után az ellenfeleket is kompenzálják.

2. Szintén számítani lehetett rá, hogy a külhoni magyarok ugyanarra az országos listára szavazhatnak majd, mint az anyaországiak. Mivel kizárólag erre lesz jogosultságuk, valószínűleg enyhülni fognak azok a félelmek, hogy a választások a határon túlról dőlnek majd el. Ez még nagyban múlik azon, hogy a 90-110-es sávban hol állapodik meg a választókerületek száma. (A HVG.hu értesülése szerint 108-nál, aminek már csak azért is jó az esélye, mivel 27 jelölt kell az országos lista állításához, ami épp a 108 egynegyede.) A külhoni voksoknak tehát nem lesz hatása sem a kb. 108 egyéni mandátumra, sem a töredékszavazatokra. A kb. 92 országos listás mandátumot pedig egy olyan lista alapján osztják ki, amelyen összeadják az összes – a továbbra is ötszázalékos küszöböt megugró – pártra leadott magyarországi szavazatot (60%-os részvétel és minimális arányú elvesző szavazat mellett ez kb. 4,5 millió), az egyéni kerületekben a vesztes jelöltekre leadott szavazatokat (ez kb. 2-3 millió) és a külhoni magyarok voksait (ezt végképp csak becsülhetjük, de valahol 500 ezer és 1 millió között valószínű). Az itt elszámolt összes szavazatnak tehát kb. 10 százalékát tehetik ki a külhoni voksok, ami azt jelenti, hogy 8-10 mandátum sorsa felett dönthetnek. A részvétel függvényében persze ez lehet kicsivel több és jóval kevesebb is.

A jelöltállítás terén kevés az újdonság, maradt az első ránézésre kemény szigorítás: az eddigi 750 helyett 1500 szelvényt kell összegyűjteni az eddigi 36 helyett 21 nap alatt, igaz, átlagosan a korábbinál 60%-kal nagyobb területen kell mindezt teljesíteni. Becsúszott azonban egy könnyítés is, amiről nem tudjuk, hogy szándékos-e, mindenesetre kiváló lehetőséget biztosít az ellenzéki pártoknak a Fidesszel szembeni együttműködésre.

Az országos lista állításához elegendő lenne úgy 27 jelöltet állítani, hogy az csak legalább kilenc megyét és a fővárost kell hogy lefedje. Egy pártlista tehát anélkül is választhatóvá válna az ország (sőt, a világ) minden egyes szavazókörében, hogy tíz megyében egyáltalán nekiállnának a kopogtatásnak. A hatályos rendszerben ezt nem engedhette meg magának egy komoly politikai erő: ha egy megyében nem volt legalább két (Borsod-Abaúj-Zemplén megyében három, Pest megyében négy, Budapesten nyolc) jelöltje, akkor ott nem is lehetett szavazni a listájára.

A Lázár-javaslat viszont lehetővé teszi, hogy négy ellenzéki párt felossza egymás között a 108 egyéni kerületet, így mindenki csak a maga 27 kerületében mozgósítaná az aktivistáit. Az egyéni kerületekben tehát nem kellene sem egymás elől cetlit vadászni, sem egymás jelöltjeit legyőzni, viszont mindannyiuknak lehetne önálló országos listája. A két forduló közötti stratégiai visszalépkedések újjászülethetnek az egyetlen forduló előtti jelöltállítási időszakban – már ha valóban ez a verzió lesz a befutó.