Sorozatunk első részében politikusok fejtik ki álláspontjukat a választási reformról. Az MSZP részéről MOLNÁR ZSOLT országgyűlési képviselő válaszolt kérdéseinkre, illetve reagált Gulyás Gergely írására.

Gulyás Gergely képviselőtársam érvelése sajnos leginkább arról tanúskodik, hogy a Fidesz jogfelfogásában a választott többség bármit megtehet a kisebbséggel. Ez a demokráciát alapvetően félreértő vagy félremagyarázó értelmezés azonban egy olyan világot jelent, ami valójában nem demokrácia, mert bármekkora ostobaságot mond vagy tesz a többség aktuális birtokosa, szavazatai hitelesítik. Nos, ez koránt sincs így.

Nehéz a Fidesz belülről is támadott javaslatát értékelni, összességében azonban azt látjuk, hogy az eddig megismert verzió erős visszalépést jelent a mai demokráciához képest is. Extrém relatív többségi rendszer jönne létre, amiben 35-40%-os támogatottság már kétharmados parlamenti mandátumot eredményezhetne, ugyanakkor akár 2-3 millió szavazó véleményét hagyhatná figyelmen kívül. Ezzel példanélküli aránytalanság jönne létre a választási rendszerben, amelynek kompenzálására nem maradna esély sem, hiszen azt felszámolnák.

A kifejtett érvelés szerint az arányosság, vagyis a választói akarat mind pontosabb leképezése valójában nem demokratikus kritérium, mivel vannak országok, ahol nem arányos a választói rendszer. Gulyás úr, állítása alátámasztására, hivatkozik az angol és az egyesült államokbeli rendszerekre. Azt már nem teszi hozzá, hogy Angliában csak azért működőképes a rendszer, mert a választókerületek egy adott hányada évtizedek óta „eldőlt”, vagyis tudható, hogy mely párt szerzi meg, ráadásul a rendszer megváltoztatása is aktív kérdés. Az Egyesült Államok esetén sem derül ki a leírásból, hogy egy teljesen más közjogi berendezkedésű országról beszélünk, ahol a szavazás előzetes feltétele a regisztráció, a döntések a két jogszabályalkotó kamaráról pedig kétévente követik egymást, vagyis sokkal több ellensúllyal, sokkal több fékkel működik a választási szisztéma és a politika, mint itthon.

Gulyás Gergely úr másik fontos érve a kormányzóképesség kialakítása. Szerintünk ez világos választóvonal köztünk: a Fidesz zsákutcába terelné a választókat, az MSZP megadná a szabad választást. Ha a választók úgy ítélik meg, hogy nagyon közeli mandátumszámot adnak kettő, vagy több pártnak, annak oka van, és ilyen esetben a politikának az a feladata, hogy felelős, párbeszédre alapuló közös kormányt hozzon létre, nem pedig az, hogy ellehetetlenítse a demokratikus szavazást.

Hogyan ítélné meg röviden a reform előtt álló választási rendszerünket? Melyek voltak Ön szerint a legfőbb erényei, illetve hibái?

A választási rendszer a rendszerváltáskori politikára jellemzően túlbiztosított és összetett. A több ágon mandátumot eredményező rendszer végső soron nehezen átlátható és az aránytalanság lehetőségét is magában hordozza. Emellett számos ponton taktikai lehetőségeket nyit, ami a pártok szempontjából kényelmes helyzet, ugyanakkor nehezebbé teszi a választó számára a döntés meghozását, hiszen előfordulhat, hogy szavazatával mást segít elő, mint akit támogat. Az összetettség ráadásul feltételez egyfajta differenciált választói megközelítést a listás és az egyéni szavazás tekintetében, amelyet az elmúlt 20 év választásai lényegében nem igazoltak érdemben vissza.

A választási szisztéma a működőképesség szempontjából jól vizsgázott, hiszen alkalmas volt arra, hogy demokratikus választási magatartásformákat alakítson ki hazánkban, hogy alapja legyen a parlamenti választásoknak.  Az elmúlt húsz évben kialakult a hazai demokrácia, megszilárdultak intézményei, az állampolgári részvétel alapján az alapvető demokratikus választás mára valóság. A rendszer merevségéből, kétharmados támogatáshoz kötöttségéből azonban számos torzulás adódott mára a választókerületek különbségeitől a kétfordulós egyéni struktúrában lefutó megkérdőjelezhető választási magatartásokig, ezért a struktúra újragondolásra, véleményünk szerint egyszerűsítésre és átláthatóbbá tételre szorul.

Fontossági sorrendben melyek azok az elvek, amelyeket Ön érvényre juttatna a választási rendszer reformja során?

A legfontosabb alapelv az arányosság. Olyan rendszert szeretnénk, amely a maitól jobban képes kifejezni a választói magatartást, amely pontosabb mértékben képezi le a parlamenti mandátumarányokban a leadott szavazatokat. A mai rendszer inkább többségi színezetű, vagyis felülsúlyozza a győztest, ezzel időről időre megkísértve a választások győztesét, hogy ellenzék nélkül is működőképesnek lássa a törvényhozást. Nem az együttműködésre és konszenzuskeresésre, hanem letámadásra és elnyomásra ösztönző rendszer a mai, amin mindenképp változtatni kell.

Egyszerű rendszert szeretnénk, amelyet könnyű megérteni, átlátni. A demokrácia minőségét meghatározza a közbizalom, a közbizalmat pedig az átláthatóság, az érthetőség. A mai sokágú rendszer helyett ezért egy könnyen követhető, világos ok-okozati összefüggést definiáló rendszert támogatunk.

Az egyszerű rendszer olcsóbb is. Fontosnak tartjuk, hogy olyan struktúrát alkossunk, amely költséghatékonyan képezi le a választói akaratot, nem igényli az államapparátus jelentős bürokratikus bevetését. Ez egyrészt praktikus okokat szolgál, másrészt a drágább, sokcsatornás rendszer kevésbé átlátható és kevésbé arányos is.

Emellett fontosnak tartjuk, hogy a választási rendszer támogassa a rekrutációt, vagyis ne bezárja, hanem kinyissa a politikai osztályt. Teremtsen egyértelmű esélyeket az indulni szándékozó, az indulás feltételeit teljesíteni képes kisebb kezdeményezéseknek, új pártoknak, ne kösse irreális, egy új kezdeményezés számára megugorhatatlan feltételekhez a választási részvételt.

A választókerületi aránytalanságból fakadó alkotmányos feszültség feloldására az MSZP hogyan teremtené meg a hosszú távú garanciákat?

Mi alapvetően nem támogatjuk az egyéni választókerületi ág megmaradását a közösen elfogadott keretrendszerben: a kétszáz fős parlamenti létszám mentén azt gondoljuk, hogy – hasonlóan Európa számos választási rendszeréhez – listás, arányos struktúrára lenne szükség, amelyben nagy területi egységeken belül listára adott voksok döntenek.

Az egyéni választókerületek megmaradása esetén világos, hogy valamilyen állandó igazítási mechanizmusra van szükség, amely politikától függetlenül tud működni. Mivel mi úgy látjuk, hogy a Fidesz a kormányhivatalokon keresztül közvetlen pártpolitikai befolyásrendszert épít, nem gondoljuk, hogy közigazgatási hatáskörben elrendezhető lenne a kérdés. A folyamatos választókerületi felülvizsgálatot sokkal inkább a KSH objektív adataira, valamint a közhivatalok adatszolgáltatási tevékenységéből felgyülemlő információkra alapoznánk, és a hatáskört független szakértői testület kezébe adnánk. A felülvizsgálatot meghatározott, rendszeres időközönként kellene megtartani. Ennek lehetne jó alapja például a rendszeres időközönként elvégzendő népszámlálás.

Szintén alkotmányos mulasztás terheli a külképviseleti szavazás intézményét. Az MSZP milyen megoldást tartana szerencsésnek? Támogatnák például az elektronikus szavazás valamely módját?

A mi koncepciónk egyszerű, egyfordulós választásban gondolkodik, alapvetően listás megoldásban. Ez megoldaná nem csak az egy napi szavazás dolgát, de a külképviseleti eredményekre való várakozást is lerövidítené, hiszen nem kellene egyes egyéni választókerületekre lebontva nyilvántartani a titkos külhoni szavazatokat és hozzáadni egy kibontatlan urnához úgy, mint a mai rendszerben.

Elektronikus szavazás esetén két kérdésről kell beszélnünk. A szavazás eljárásának elektronizálását, vagyis a papíralapú technika lecserélését terminál-alapúra tudnánk támogatni, bár a mostani kormány adatkezelési gyakorlata mellett nagyon komoly kétségeink lennénk az anonimizálás valódi anonimitása mellett, amellett, hogy jelentősen megdrágítaná a folyamatot a szükséges infrastruktúra. De ezzel nincs igazából probléma. Ha elektronikus szavazás alatt virtuális, otthonról leadható szavazást értünk, akkor arra azt kell mondjuk, hogy ezt a közeljövőben nem érezzük reálisnak. Erre csak akkor kerülhetne sor, ha a papíralapú szavazás során valós időben kerülnének be anonimizáltan a választási adatok az egyes választókerületekhez, miközben papíralapon kellene jelölni az elektronikus szavazókat is. Itt tehát nagyon könnyen sérülne az anonimitás elve. Emellett ugyanaz az infrastrukturális gond is felmerül, ráadásul erre jelen állás szerint nem mutatkozik komoly igény. Mindent egybevetve, azzal együtt, hogy a biztonságos állami ügyfélkapu-rendszeren keresztül, amely még az előző kormány alatt kiépült és bizonyított technikailag, el tudjuk képzelni az elektronikus szavazást, a megoldandó kérdések összetettsége miatt valójában nem látjuk reálisnak az e-szavazást.

Mi az MSZP álláspontja a határon túli magyar állampolgárok választójogával kapcsolatosan?

Nem teszünk különbséget az állampolgárság keletkezése szerint az egyes állampolgárok között, erre alkotmányosan sincs lehetőség. Épp ezért azt gondoljuk, hogy a ma is hatályos elvi megközelítést kell tartani: minden állampolgár szavazhasson, aki életvitelszerűen érintett a szavazás eredményében, vagyis az általa megválasztott kormány politikájának alanya is egyben. Következésképp minden, Magyarországon élő, vagyis állandó lakhellyel rendelkező állampolgárt megillet a szavazás joga. Akinek pedig nincs hazai lakhelye, az álláspontunk szerint lényegében nem érintett a kormánypárt tevékenységében. A nemzeti összefogás, a közös történelem, nyelv- és kultúra pedig nem közjogi kérdés.

Ha a magyarországi lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok valamilyen módon megkapják a választójogot, akkor az MSZP számára melyik az elfogadhatóbb megoldás: ha ugyanarra az országos listára szavazunk határon innen és túl, vagy inkább a külhoni magyarok képviseletét ellátó extra mandátumok létrehozását tudná elfogadni?

Egyik megoldást sem tartjuk elfogadhatónak, mivel ez valójában azokat a választókat is a hazai politikai háború érintettjévé tenné, akik határon túl élőként sokkal kevésbé érintettek a hazai párbeszédképtelen ellenségeskedés szomorú világától. Négyévente eszközként tekintene rájuk a hazai politika, hogy segítsenek választást nyerni, minden párt exportálná belpolitikai vádjait, majd három évre eltűnnének, miközben az aktuális kormány igyekezne jó pontokat gyűjteni. Erre nincs szükség.

Az MSZP álláspontja szerint (azt alapul véve, hogy megmaradnak az egyéni választókerületek) célszerű volna megtartani a kétfordulós rendszert vagy szerencsésebb az egy forduló?

A kérdés teljes megválaszolásához még egy faktort definiálni kellene, a kompenzációt. Mi abban hiszünk, hogy nem lehet elveszett szavazat Magyarországon, hogy minden állampolgár, aki szavaz, annak a szava érvényesüljön a választási eredményben, hiszen a kisebbségi vélemény demokráciában épp olyan fontos, mint az aktuálisan többségi. Ebből következően, ha az egyéni rendszer megmarad, akkor csak abban az esetben tudunk egyfordulós rendszert elfogadni, ha az egyéni képviselőre adott, győzelmet nem eredményező szavazatok valamilyen formában, kompenzációs ágon érvényesülnek. Kompenzáció nélkül a második forduló valamelyest enyhítheti a relatív többségi egyfordulós egyéni rendszer igazságtalanságát, torz mivoltát, bár ezt már afféle eső után köpönyegnek éreznénk. Mi alapvetően egyfordulós, egyszerű és átlátható rendszert szeretnénk, a kétfordulós rendszerben rejlő manipulációs lehetőségek nélkül.

Ha az új rendszer struktúrája a kormánypárt(ok) berkein belül épül is ki, mik azok a pontok, amelyeket mindenképp igyekszik majd az MSZP keresztülvinni a parlamenti vita során?

Az értékeinkből következő ajánlatot fogjuk képviselni: a legfontosabb az arányosság, az egyszerűség, minden szavazat érvényesülésének alapelve és az esélyteremtés. Ezért erősen támogatni fogjuk a kompenzációs elem megmaradását és az egyfordulós, egyszerű, listás javaslatot. Emellett számos részterületen fogunk régi problémákat kezelő javaslatokkal élni, például az ajánlószelvények esetén.

Milyen javaslatról van szó?

Megtartanánk az ajánlószelvényt, de a maitól biztonságosabb formában. Tavaly már kezdeményeztünk egy módosítást, amely kötelezővé tette volna az ajánlószelvényeken gyárilag feltüntetni az ajánlót, így a választóknak csak a jelöltet kellett volna kézzel beírni. Ezt akkor a Fidesz informálisan támogatta, de azért vita nélkül leszavazták az alkotmányügyi bizottságban. Most ezt a javaslatot kiegészítve fogjuk a Ház elé tárni. Szakértőinkkel kidolgoztunk egy struktúrát, ami érdemi költségnövekedés nélkül biztonságosabbá tenné az ajánlószelvényeket és technikai úton lényegében megakadályozná a csalások 99%-át, illetve biztonságosabbá tenné az állampolgárok életét is. A javaslat kezeli az adatvédelmi elvárásokat is és képes lehet visszaállítani az ajánlószelvényt abba a pozícióba, amibe szánták: a választási részvétel érdemi szűrője lesz.

A Fidesznek bár világos ígérete volt a kisebb, mintegy kétszáz fős parlament létrehozása, mind a T/18-as törvényjavaslat, mind az Áder János által bejelentett elképzelések feszültségeiből jól látszik, hogy a jelenleg hatályos választási rendszer három pillérének és az egyéni képviselet előnyeinek megtartása mellett nehéz a kétszáz fős korláton belül maradni. Az MSZP álláspontja szerint a kétszáz fő körüli létszámhoz annak árán is ragaszkodni kell, hogy aránytalanabb eredmények jönnek létre, vagy inkább legyen szerényebb mértékű a létszámcsökkenés, de mindenképp legyen arányosabb az új rendszer?

Ha ezt a rossz választást kellene meghozni önmagában, akkor az arányosság mellett tennénk le a voksot némi létszámnövekedés árán. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy például még 50 egyéni választókerület hozzáadásával az Áder-féle javaslathoz megbékélnénk. A 150 egyéni és 100 fős listás rendszer még ugyanolyan igazságtalan és relatív többségi, torzító lenne, hiába lehetne formálisan arányosabbnak, vagy valamivel kevésbé aránytalannak nevezni. Tehát rossz a választás, ha már így merül fel, de ha mégis, akkor az arányosságot bővítenénk.

Milyen politikai, társadalmi vitát, illetve konzultációs eljárást tart szükségesnek az új választási rendszer kialakítása során?

Mivel az ország demokráciájának minőségét jelentős részben meghatározza a megszülető döntés, a lehető legszélesebb szakmai és politikai diskurzusban vagyunk érdekeltek. Elengedhetetlennek tartanánk a pártok közti komolyan vehető, érdemi, nyitott egyeztetést és szintén elemi feltétel a szakmai közvélemény részvétele, ezért is örültünk a Political Capital kezdeményezésének. Ezek a felületek beemelhetik a szélesebb közbeszédbe is a jövő választási rendszerének kérdését, és így olyan ötletek, javaslatok is felmerülhetnek, amelyek az intézményi szinteken nincsenek jelen.

Természetesen ennek előfeltétele, hogy a Fidesz-kormány hitelesen kezdeményezzen. Korábban láttuk az Alkotmány-szövegezés esetében is, hogy az előkészítésre létrehozott parlamenti eseti bizottságban folyó több hónapig tartó munka eredményét simán felülírja a Fidesz-elnökség, így nagyon világos, garanciákkal támogatott, átlátható egyeztetést kell ahhoz kezdeményeznie a kormánynak, hogy hinni tudjunk abban, hogy nem egy újabb színjátékba próbálnak bevenni minket. Épp ezért bizakodásra adhat okot Lázár János frakcióvezető úr levele, aki a nyilvánosság előtt látszik vállalásokat tenni a Fidesz nyitottságáról, részben felülbírálva pártja korábbi kijelentéseit és fellépését. Reméljük, hogy itt lesz esély az értelmes párbeszédre, és így szakmai szervezetek, szakértők és a politikai pártok átlátható egyeztetése mentén kialakulhat egy valóban egyszerűbb és jobb, a hazai demokráciát jobban támogató választójogi rendszer.

Ellenzéki pártként természetesen ott leszünk a tárgyalási folyamatban és képviselni fogjuk értékeinket, az elmúlt másfél év alapján azonban nem sok jóra számítunk. De ki tudja, hátha most az egyszer tévedünk, és a Fidesz tényleg megtanul odafigyelni a szakma hangjára és más politikai pártokra. Épp itt lenne az ideje.