Tanulságos elolvasni az elmúlt két évtized választójogi reformtörekvéseit dokumentáló jegyzőkönyveket, mivel ezekből is egyértelműen kiderül: a pártok választási rendszerrel kapcsolatos elképzelései törvényszerűen igazodnak az aktuális érdekeikhez.

1994-ben e szempont által vezérelve emelte fel a parlamenti bejutási küszöböt négyről öt százalékra az MDF és az SZDSZ. Öt évvel később pillanatnyi érdekeinek megfelelően érvelt a kisebb létszámú parlament ellen (!) az akkor még MDF-es Balsai István. A Fidesz pedig tetszetős elvszerű érvelést alkalmazva, de szintén pártpolitikai alapon vette védelmébe akkoriban azt a második fordulót, amelyet most éppen eltörölni kíván. És ez a sor bármely időszakot tekintve, bármely párt álláspontját vizsgálva folytatható lenne.

Illúzió lenne tehát azt várni a pártoktól, hogy tegyék teljesen félre saját rövidtávú politikai szempontjaikat. A jelenleg zajló választójogi reformnak sem az a legfontosabb kérdése, hogy ezt mennyire sikerül megtenni. Ennél jóval összetettebb és nagyobb kihívást jelent a választási rendszer átalakításának folyamata, amelynek magán a szisztémán messze túlmutató politikai kockázatai vannak. Ezek közül a leglényegesebbek a következők.

1. A választási rendszer hosszú távú működőképessége, elfogadottsága, valamint a majdani választási eredmények megkérdőjelezhetetlensége függ attól, hogy az új szabályozás mennyire felel majd meg a magyar alkotmányosságon, valamint a nemzetközi ajánlásokon nyugvó jogállami követelményeknek. Ilyen az egyenlő választójog elve, a választókerületek ezen elvet tartósan garantáló, tisztességes kialakítása, vagy például a választási eljárás tisztaságát ellenőrző szervezetrendszer átlátható működési feltételeinek biztosítása.
2. Ahogyan az alkotmány megítélése sem csupán magán a normaszövegen alapul, hanem legalább ugyanolyan fontos az alkotmányozás folyamata, úgy a választójogi reform vitája is meghatározza majd az új szisztéma elfogadottságát. Óriási politikai kockázatot jelentene, ha a választási rendszer átalakításának érdemi vitájából kizárva éreznék magukat az ellenzéki politikai szereplők. Bár a kormányoldal nem szorul arra, hogy kompromisszumokat kössön, amennyiben az ellenzéki pártok az új választási rendszert nem fogadják el, az előbb-utóbb az ország egésze számára teremthet kezelhetetlen helyzeteket; semmi sem kedvez annyira a politikai válságok kialakulásának, mint a választási eredmények folytonos megkérdőjelezése.
3. A választójogi reform folyamatának fontos kérdése az is, hogy mennyire sikerül elmagyarázni a választóknak a változtatások mibenlétét és értelmét, később pedig az új szisztéma működését. Egyelőre nem tűnik úgy, hogy az új választási rendszer egyszerűbb és közérthetőbb lenne, így feltehetően továbbra is a világ egyik legbonyolultabb rendszereként tartják majd számon a magyart. Márpedig kutatások igazolják, hogy a választók eddig se nagyon értették, hogyan lesz a leadott szavazatukból mandátum, ami könnyen szülhet (és szült) bizalmatlanságot a politikai berendezkedés egészével szemben.
4. Fontos észrevenni azt is, hogy a választójogi reform a nemzetközi figyelem középpontjában áll. Ez pedig nem egyszerűen országimázs-kérdés, hanem annál több: Magyarország nemzetközi pozícióját döntően befolyásoló momentum, amelyre diplomatikusan, de egyértelműen az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere és nagykövete is felhívta a figyelmet.
5. Végül pedig az általános politikai kockázatokkal összefüggésben meg kell említeni egy konkrét változtatást: a határon túli magyaroknak adandó – részleteiben egyelőre ki nem bontott – választójogot. Ez a fajta külhoni állampolgároknak biztosított jogosultság az európai ország többségében működő gyakorlat, nemzetközi szinten tehát aligha kritizálható. A kidolgozás alatt álló részletek azonban nagyon alapos megfontolást igényelnek, nem is annyira a kérdés nemzetközi, hanem inkább annak nemzeti mivolta miatt. Ha ugyanis egy esetleges választási szituációban a magyarországi magyar választók azt érzékelik, hogy a hazai többséggel szemben a határon túli szavazatok döntenek, az minden eddiginél jobban kikezdheti a nemzeti összetartozás érzését.

Az itt felsorolt öt szempontra lehet persze azt mondani, hogy a kiindulópont hibás, mivel a kockázatok épp a pártpolitikai érdekek túlhajtása miatt állhatnak fenn. Ez azonban leegyszerűsítés volna, mert a Fidesz végső soron minden vélt vagy valós politikai érdekét érvényesítheti úgy is, hogy nem vállal a maga számára is ésszerűtlenül nagy kockázatot. Hogy képes-e belátni ezt a kormányoldal? – ez a választójogi reform legalapvetőbb kérdése.