Átalakuló pártrendszer

A régió legtöbb országának pártszerkezetében látványos átalakulás zajlik. Magyarországon két rendszerváltó párt eltűnése mellett két új formáció jutott be a parlamentbe, a szlovákoknál is jelentős átrendeződés várható június 12-én, ami a hétvégi cseh választásokon már meg is történt.

Először is, kipottyant az alsóházból az eddig látszólag bérelt hellyel rendelkező és tényleges támogatottságánál rendre fajsúlyosabb politikai pozíciókba kerülő Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt.  Ennyiben talán rokon a sorsa az SZDSZ-ével. Másodszor – és ezúttal valószínűleg végleg – búcsúzik a parlamenttől a Zöldpárt is, akik hosszabb szünet után 2006-ban tértek vissza. Ennyiben talán rokon a sorsa az MDF-ével, amely párt 1994 után szintén csak egyetlen parlamenti választás alkalmával, 2006-ban tudta önerőből megugrani az ötszázalékos küszöböt.

Ami a bejutó pártokat illeti, a Közügyek Pártja (VV) a Jobbikhoz elsősorban rasszista felhangoktól sem mentes retorikájában, a közbiztonsághoz való sajátosan aktivista viszonyában és relatíve gyors politikai felfutásában hasonlítható. Alapvető különbség ugyanakkor, hogy a cseh politikában a VV-nél jóval szélsőségesebb alakulatok is jelen vannak, a Munkáspártot nemrég be is tiltották.

A választás kétségkívül legnagyobb győztese a 2009-ben alapított Hagyomány, Felelősség, Fejlődés 09 (TOP 09): 16,7 százalékos eredményével megelőzte a hagyományosan bronzérmes Morva- és Csehországi Kommunista Pártot (KSCM) is. Részben a politikai elittel elégedetlen, de a szélsőségekre nem nyitott szavazóbázis megcélzása okán az LMP-hez hasonlítható, mégis inkább a hajdani Centrum Párttal relevánsabb a párhuzam: egy viszonylag népszerű politikus karizmájára épülő centrista pártról van szó, amely alig egy évvel a választások előtt alakult. Karel Schwarzenberg azonban jóval sikeresebb volt, mint Kupa Mihály: az már csak hab a tortán, hogy választási eredményét tekintve a TOP 09 szinte pontosan a Jobbik teljesítményét hozta.

Hosszabb távon mégis a TOP 09 sorsa tűnik – az LMP-éhez hasonlóan – bizonytalannak. Az elittel elégedetlen városi értelmiségi protest-szavazók megtartása ugyanis – főleg kormányzati pozícióban – rendkívül nehéz feladat: márpedig Schwarzenberg pártja leginkább ebben a körben szerepelt jól, Prágában ők szerezték a legtöbb szavazatot (27,27%), míg leggyengébb eredményük a 10%-ot is alulról súrolja. A VV ezzel szemben, egyformán beágyazott minden régióban (lásd. az alábbi ábrát).

A cseh politikai kiábrándultságot jelzi, hogy a szavazatok majdnem 40%-át parlamenten kívüli pártok gyűjtötték be. Ez jelentősen meghaladja a magyarországi adatot, mint ahogy az elvesző szavazatok aránya is: Csehországban a szavazatok közel 19%-a nem hasznosult (ennek „köszönhető” egyébként a bejutó pártok felülreprezentáltsága), Magyarországon pedig alig 4%-nyi listás voks veszett el.

Kormányalakítás

Csehországban is megfigyelhető egyfajta jobbratolódás, de távolról sem olyan mértékben, mint Magyarországon. Míg 2006-ban 100-100 mandátumot szereztek a jobb-, illetve a baloldalinak mondható pártok, addig 2010-ben ez 118-82-arányra módosult. Ennél is érdekesebb, hogy Csehországban jelenleg nincsenek nagypártok: az öt bejutó formáció 10-23% között teljesített, míg Magyarországon a győztes egymaga 52,7%-ot söpört be. A két korábbi nagyobb párt, a Polgári Demokrata Párt (ODS) 15, a Szociáldemokrata Párt (CSSD) 10 százalékponttal szerepelt gyengébben, mint négy évvel korábban.

Ha már a választási rendszer kapcsán párhuzamot vontunk a mostani cseh és az 1998-as magyar választás között, akkor a kormányalakítás tekintetében is megtehetjük ugyanezt. Mindkét választáson a baloldal vezető pártja szerezte a legtöbb szavazatot (MSZP, illetve a CSSD), kormányalakításra mégsem volt esélye, így a relatív győzelem ellenére nagy kudarc a választás végkimenetele. Ahogy 1998-ban Magyarországon, most Csehországban is hárompárti, jobboldali koalíció alakulhat, annak stabilitása azonban rendkívül képlékeny. A TOP 09 politikai létjogosultsága jelentős részben az ODS-vezette kormánytól való eltávolodásra épült, most mégis kénytelenek lesznek együttműködni – ez Mirek Topolanek távozása nélkül aligha lett volna elképzelhető. A VV kormányzati szerepvállalása azonban legalább akkora kockázatot jelenthet, mint 1998-tól Torgyán József Kisgazdapártja Orbán Viktor számára, vagy 2006-tól Jan Slota Szlovák Nemzeti Pártja Robert Fico számára.

A piacok egyelőre nyugodtak, a több rossz verzió közül ugyanis a hétvégi választási eredmény a legkevésbé fájdalmas: leginkább a 100-100-as patthelyzet megismétlődésétől tartottak sokan, a közvélemény-kutatások alapján pedig nem volt kizárható, hogy CSSD-KSCM-többség lesz, aminek legfeljebb a nagykoalíció lett volna az alternatívája. Mindkét esetben lazább fiskális politikával kellett volna számolni, így a hárompárti koalíció távlati kockázatai kevesebbet nyomnak a latban, főleg így, hogy – egyelőre (?) – kényelmes a többség.